Gyakran megtörténik az, hogy úgy megyünk át egy napon, hogy nem vagyunk
tudatában annak, mit is mondunk másoknak… vagy HOGYAN mondunk dolgokat
másoknak. Mindkettő fontos! Hadd osszam meg veletek, hogy számomra mik a
legfontosabb szavak.
#1 – „Szeretlek”
TÉNYLEG! Tudtad, hogy ez a szó ott lesz a listán, mi? Hiszem, hogy ezt a szót
nem lehet elégszer mondani vagy hallani. Az emberi szív egyik legmélyebb vágya
és szüksége az, hogy szeretve legyen… és az emberek nem tudják, hogy
szeretik őket, hacsak nincs mondva vagy bemutatva.
SOHA nem megyek el úgy otthonról, hogy ne mondanám Virágnak és a
gyerekeknek, hogy SZERETLEK! És nem is fekszem le úgy, hogy ne mondanám
neki ugyanezt. És ha Isten hamarabb hazavisz, mint Virágot, akkor azt
szeretném, hogy az utolsó szó, amit hall tőlem az ez legyen: „Szeretlek!”
De nemcsak Virágnak mondom ezt… hanem hozzám közel álló embereknek is
(férfiaknak is). És ez nem az, amikor a női oldalunk kapcsolódik egymáshoz – ez
az, amikor egy keresztény férfi az igazságot szólja a másiknak. Miért félünk
annyira ezektől a szavaktól?
Ne érts félre – nem megyek oda idegenekhez és mondogatom… de hiszem, hogy
az embereknek tudnia kell… és ahogy ezt a legjobban közölni tudjuk, az a
kimondott szó!
#2 – „Köszönöm!”
Jó pár évvel ezelőtt, egy üzletfelemtől (aki nem is hívő) kaptam egy kis
emlékeztetőt erről. Hallotta, hogy telefonon beszélek egy másik partneremmel,
akinek nem kellett 4 darab póló, mert nem volt jó a méret. Elég bonyolult lett volna
a gyors ügymenet, és a partnerem felajánlotta, hogy átveszi tőlük. A másik
partner nagyon örült, és letettük a telefont. Én is nagyon örültem, mert sok
bonyodalomtól megkímélt (csak 4 pólóról volt szó). A telefonbeszélgetés után
csak néztünk egymásra a partneremmel és csak néztünk, néztünk. Erre ő:
„Szívesen!” És akkor jöttem rá, hogy nem jelentett neki gondot, hogy segítsen,
szívesen tette, de érezni akarta a megbecsülésemet… és a „köszönöm” volt a
legjobb mód erre.
És nem egy régi, szokásos odabiggyesztett „köszönöm”, hanem egy őszinte.
Úgyhogy sokat mondom ezt a szót – a pincérnek az étteremben, embereknek a
szolgálatban, gyülekezetben, akik megteszik azt, amit kérek tőlük. Bárhol, ahol
vagyok!
Az emberek szeretik, ha megbecsüljük őket – PONT. És ez az egy szó, őszinte
szívvel mondva, megteszi ezt. – köszönöm!
#3 – „Jó ötlet!”
Nem mindenki tud azonosulni ezzel a két szóval – de ha vezető vagy, akkor ezek
hatalmasak számodra! Hadd magyarázzam el!
A vezetők tipikusan előre gondolkodnak – nemcsak azon gondolkodunk, hogy mit
csinálunk holnap – hanem arról is, hogy mi fog történni velünk és körülöttünk 5 év
múlva. Folyamatosan tervezgetünk és agyalunk a jövőt illetően.
Mikor éppen ebben az üzemmódban vagyunk, akkor előjön néhány jó ötlet… de
nem igazán beszélünk róla senkinek valamiért. Aztán, valaki hetekkel,
hónapokkal később egy találkozón, összejövetelen előjön ugyanazzal az ötlettel,
ami már nekem is eszembe jutott régen… és amikor ez megtörténik, egy
bizonytalan vezető azt mondja, „Már én is gondolkodtam ezen.”
Hányszor mondtam ezt régen! És láttam is az eredményét… olyan embereket
hozhat létre, akik nem érzik a nagyra értékelést részünkről. A vezetőséged
eszközeiként érzik magukat, és jobb, ha csöndben maradnak, akármilyen ötletük
is van később, mert a vezetőjük úgyis a legokosabb fószer a földkerekségen.
A vezető célja sosem az, hogy a csapatát arról győzze meg, hogy milyen okos is
ő valójában – hanem pont az KELL legyen, hogy a csapat minden tagja érezze,
hogy értékes, okos, és megbecsült.
Úgyhogy megtanultam, hogy bárki, aki egy ötlettel áll elő, és már én is gondoltam
rá azelőtt, azt mondom, „Nagyon jó ötlet – ássunk bele! Nézzük meg! Beszéljünk
róla!” És aztán ott a lehetőség, hogy a csapattal együtt kidolgozzuk az ötletet,
ahelyett, hogy a vezetőségemet bizonygatnám azzal, hogy lekicsinylem valakinek
a képességét a gondolkodásra.
Nem is említem most azt, hogy amikor valaki előáll egy ötlettel és annyi a reakció,
hogy nemlegesen bólogatok, vagy azonnal elutasítom.
#4 – „Eljönnél velem most vasárnap a gyülekezetbe?” – Gondoltam ezt is
bedobom!
Komolyan! Ezek hatalmas szavak… ha elhívod őket, akkor egy kreatív, nem
elvont, hanem gyakorlati, kézzel fogható üzenetet fog hallani, ami bemutatja az
evangéliumot! Mondhatjuk bátran bárkinek, akivel találkozunk.
Még egy gondolat… én szeretem a marketing ötleteket. Hogy hogyan lehet
ismertté tenni a gyülekezetünket, Jézust, a körülöttünk élőknek. De végeztem egy
kimutatást még annó a budapesti és szegedi gyülekezetünkben. Azt mutatta ki,
hogy a gyülekezetbe járók és látogatók 99%-a személyes meghíváson keresztül
jött. Ezek a szavak hatalmasak!
És végül a legkedvesebb szavaim…
#5 – „Hé Balázs, eljössz velem ebédelni? ÉN FIZETEK!!!”