Intették már le az ötleted, hogy „Ezt nem így szoktuk csinálni!” vagy „Ezt még sosem csináltuk”?
Valahogy mindig is szerettem ötletelni már az általános iskolában is. Szervezkedtem, intézkedtem, meg minden (a Fóka őrs kiváló őrsvezetője voltam). Szerveztem örsi kirándulásokat az apukákkal, stb. nagyon tuti volt. Bajba is kerültem miatta néhányszor. Az ötletelés bennem volt mindig, viszont idővel, ahogy teltek múltak az évek, szépen megtanultam felvenni a környezetem formáját… de belül volt egy fajta lázadás bennem (nem túl nagy), vagyis belül kreatív maradtam.
A suliban gondom volt azzal, hogy az unalmasan tanító tanár nem tudott lekötni. Meg is húztak kilencedikben matekból (na jó, ezt nem tudom, hogy lehet élvezetesen tanítani), pedig általánosban ötös voltam és szerettem is. Aztán a bukás utáni félévben négyesre javítottam, mert elkezdett foglalkozni velem a tanár (és plusz matektanárhoz jártam, aki szerintem utánam fél év szanatóriumba került… annyira fel tudtam idegesíteni). De azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne másképp tanítani az anyagot, hogy ne legyen annyira unalmas. Kreatívkodtam…
2002-2008-ig a budapesti Biblia Szól gyülekezet alkalmazásában dolgoztam. Sok minden volt a tányéromon, és idővel még több lett. Annyi, hogy le is estek róla dolgok. 2005-ben lettem a zeneszolgálat vezetője, aztán 2006-ban elindult az Új Kezdet szolgálat és mindkettőben rendkívül fontos része volt a kreativitásnak (egyébként minden szolgálatban). Abban az évben megtanultam egy leckét – nem mindenki értékeli a kreativitást, mert gyakran kimozdít bennünket az úgymond „normál” kerékvágásból. „Ezt nem így, hanem úgy szoktuk csinálni.” „Ezt még sohasem csináltuk.” Kipróbáltam egy csomó új, számunkra szokatlan dolgot, és láss csodát, a csapat nőtt és az Alpha-kurzuson keresztül jöttek emberek Krisztushoz és a gyülekezetbe.
2008 januárjában Szegedre költöztünk és csatlakoztunk a Biblia Szól csapathoz. A prédikálásban való helyettesítéseim során sokat tanított Isten a kommunikációról. Rájöttem, hogy milyen gyakran megfeledkezünk arról, hogyan legyünk kreatívak az evangélium hirdetésben.
Amit tanultam ebben az időszakban, és az elmúlt hét évben a Híd Közösségben, hogy nem is olyan rossz dolog, mikor rendszeresen kiszámíthatatlanok vagyunk. Sosem tudják mire számítsanak „Vajon most mivel rukkol elő?”
Kreatív módokon kell kommunikálnunk, mert az emberek sokkal jobban emlékeznek rá. Nem felejtik el, mikor kitépkedtem a Bibliámból a lapokat, esernyővel a kezemben prédikáltam végig egy egész üzenetet, répa tortát ettem az üzenet prédikálása közben, betörtem téglával egy ablakot… különleges eszközök, mint pokémon bábu, úszógumi, Barbie és Ken (elkértem a lányoktól), Barbie falióra… stb. Ezek segítenek, hogy jobban emlékezzenek arra, amit hallottak. Legalábbis ők mondták, és azóta is emlegetik…
Honnan szedem ezt a furcsa elgondolást? Hát, van egy fickó, a neve Jézus… Ő igazán toppon volt, mikor kommunikációról volt szó… elképesztően kreatív volt. Amit esetleg erre néhányan mondanának, hogy „Ha így prédikálsz, az nem elég MÉLY.” (erről írok még a következő részekben). Ezt azért mondják, mert azt hiszik, hogy az Írás tanításának egyetlen módja az, ahogy ők csinálják. Amit én mondok, hogy nem az egyetlen mód, hanem az, amit én felfedeztem, gyakoroltam, és megtanultam.
A kérdésem azokhoz, akik azt gondolják, hogy az övék a tuti, hogy pontosan hol láttátok Jézust csak és kizárólag úgy kommunikálni? De komolyan, hol látni az evangéliumokban, hogy Jézus így tanítana, „Hadd tanítsak most nektek 4 dolgot Isten szeretetéről.” NEM – Ő mindig történetekkel kommunikált, tárgyakat használt, mint például a kenyér és hal sztori… le merem fogadni, hogy sosem felejtették el! VAGY emlékszel, mikor a vízen járt? Ott sem az volt, hogy leültette a tanítványait és mélységekig menő Biblia tanulmányozást végeztek, bebizonyítva 1Mózesből, hogy Ő képes a lehetetlent is megtenni – Bemutatta nekik úgy, hogy a vízen járt – HÁT mi ez, ha nem ERŐTELJES KOMMUNIKÁCIÓ!
Teljes meggyőződéssel hiszem, hogy ezen a földkerekségen a Gyülekezetnek kéne a legkreatívabbnak lennie. Miért? Mert Isten alkotta, teremtette a kreativitást, alkotókészséget (Ő az Alkotó), Jézus bemutatta, és a Szent Szellem pedig végrehajtja, és képessé teszi a Gyülekezetet. Tiszta szívből arra vágyom, hogy egy nap Hollywood lessen el tőlünk ötleteket, és ne fordítva!
Isten családja tele van kreatív emberekkel! Olyanokkal, akik a technikán, zenén, művészeten, és rengeteg más módon keresztül tudják kifejezni magukat. Azért imádkozom, hogy a sok-sok gyülekezet és közösség megragadja ezeket az embereket, sőt megtanulják, hogy hogyan ragadják meg ezeket az embereket és az ötleteiket, sokkal inkább, minthogy e világrendszer gyarapodását támogassák velük. Isten NEM UNALMAS – ezért az Ő Gyülekezetének sem kell annak lennie!
Erre lehet azt mondod, „Ok Balu, ez szuper, de mi van velem – én nem vagyok kreatív.” Ó, dehogynem… de erről majd legközelebb… Milyen jó lesz tanulni a kommunikációról, a Tágas Tér Konferencián, április 24-én!
Botár Balázs