Ahogy már egy párszor írtam, Isten nagyon sokat tanít engem a gyermekeimen keresztül…és nagyon is értem már, hogy Jézus miért utasított minket arra, hogy legyen a hitünk olyan,mint a gyermekeké. Azon tűnődtem, hogy milyen lenne a kapcsolatom Istennel és másokkal ha úgy közelednék hozzájuk, mint ahogy a lányaim közelednek hozzám?
#1 – Kevesebb Stressz Lenne Az Életemben!
Az egyik legnehezebb írásrész a Bibliában alkalmazását tekintve Máté 6:25 „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!” Mert mindannyian aggódunk – de…
A lányaim, mikor a karjaimban tartottam őket – nem aggódtak egy percet sem. Nem féltek, ha dobáltam őket (amit most már nem teszek, és megérted, ha tudod, hogy milyen nagyok már), mert tudják, hogy elkapom mindkettőjüket.
ASZTA – mi lenne, ha ugyanígy viszonyulnék Istenhez? Mi lenne, ha tudnám és bizonyos lennék abban, hogy mindegy milyen gáz a szitu, Ő mindig ott lesz, hogy elkapjon?
#2 – Több Örömöm Lenne!
A legtöbb esetben, mikor bementem hozzájuk a szobába, hogy ébresszem őket nagy mosollyal köszöntöttek (most, hogy már tinédzserek, ez megváltozott.) Amit akarok mondani, hogy mindig örültek!
Mi lenne, ha ilyen lennék? Mi lenne, ha mindig örömöm lenne Isten jelenlétében? Arra jöttem rá, hogy vagy telve vagyunk örömmel – VAGY – próbálunk elrejtőzni Isten elől.
Mi lenne, ha tényleg felismerném, hogy kicsoda Ő valójában – hogy szent, és bármilyen szándéka is van velem, az végeredményben a javamat fogja szolgálni a megfelelő időben? Az eredmény – öröm – ami Nehémiás 8:10 alapján az erősségem!
Ja, egyébként meg – nincs olyan apa, aki ne szeretné látni, hogy a gyermeke örül és mosolyog!!!
#3 – Sokkal Megbocsátóbb Lennék!
Az egyik dolog, amire oda kell figyelnem, az a negatív és keserű hozzáállás mások felé… kemény dolog ez, nem?!?!?!
DE Flóra, Fruzsi, Luci – hihetetlen gyorsan megbocsátanak. A megfázásos időszakban számtalanszor kínoztuk őket az orrszívással (főleg Flórát).
Amire gyorsan rájöttem, hogy – NEM IGAZÁN élvezik a dolgot!!! Komolyan – az elején kézzel-lábbal kapálóztak ellene – de kb. 5 másodperccel a tortúra után már vigyorogva mentek a dolgukra.
Mi lenne, ha ilyen lennék? Mi lenne, ha miután megbánt valaki, elismerném a fájdalmat, de aztán mennék tovább és nem hoznám fel újra és újra–sem a másiknak, sem magamnak? Jobb fickó lennék az biztos, de igaz ez mindannyiunkra! (Efézus 4:32)
#4 – Nem Félnék Attól, Hogy Elszakadok Isten Szeretetétől
Ez olyasvalami, amivel az ember nagyon sokat küzd. Persze nem akkor, amikor minden rendben van, minden jól megy… NEM! Hogy lehet, hogy Isten szeret engem… még akkor is, mikor elszúrok egy csomó dolgot?
DE – Isten tanított valamit a lányomon, Flórán keresztül. Felejthetetlen volt! Kicsi volt még, 3-4 éves lehetett, a hálószobánkban aludtunk, Flóra átjött és ott aludt közöttünk. Egyszer csak arra ébredtem, hogy valaki a számba hányt… Flóra volt. BELE A SZÁMBA!!! Undorító volt. Majdnem én is elhánytam magam… sőt már elkezdtem öklendezni, miközben írok róla.
DE – miután kijött, aminek ki kellett jönnie, gyorsan elkezdtem tisztába tenni Flórát, magamat. De Flóra egy percet sem tipródott azon, hogy most haragszom e rá, mert lehányt. Nem kételkedett a szeretetemben! Hadd mondjak valamit a lányaimról – nem félnek a szeretetemtől, mert tudják, hogy feltétel nélküli.
Mi lenne, ha én is így lennék? Megváltoztatná azt, ahogy élek? A Biblia azt mondja Róm 8:38-39-ben, hogy KÉPTELENSÉG Isten szeretetétől elszakadni – és ez az amit egyre jobban és jobban kezdek megérteni.
