Van néhány nagyon izgalmas dolog, amit Apostolok Cselekedeteiből tanultam vezetőségről. Hadd osszam meg veletek!
Lehet hónapokig lehetne sorolni…
Vezetőségi gondolat #1: Jézus KELL Irányítsa A Gyülekezet Látását – Apostolok cselekedetei 1:6-7
Az apostolok megkérdezték Jézust, hogy akkor most helyreállítja-e Izraelt? Másszóval: „Akkor most megteszed azt (végre valahára), amit MI szeretnénk, hogy tegyél?” Ez csak arra bizonyíték, hogy idő kell ahhoz (nekik sem a három év személyesen, sem a kereszt, sem a feltámadás nem volt elég), hogy megértse ezt az ember. DE… én sem ítélhetem meg őket… hiszen engem is folyamatosan formál ebben Isten!
Meginti őket a 7. versben… és aztán 1:8-ban feltárja előttük a gyülekezet látását. Láthattuk is, hogy betöltötték a 10. fejezetig: ApCsel 1-7 Jeruzsálem; ApCsel 8-9 Júdeában és Samáriában; és ApCsel 10 a pogányok, ami tulajdonképpen a „föld végső határának” elérésének a kezdete.
A látás egyszerű volt – tiszta – és elhibázhatatlan. Jézus nem kért miatta elnézést, és nem is állt le, hogy megvédje… Közölte és nyilvánvalóan látjuk, hogy az apostolok teljes szívvel meg is ragadták.
Mikor a vezetők odaszánják magukat, hogy a Mindenható arcát kezdik keresni, és Tőle akarnak hallani, és hajlandóak megtenni mindazt, amit mond… a gyülekezet sokkal többre lesz képes, mint amiről álmodni is mert.
Nem engedhetjük, hogy a törekvéseink, vágyaink vezessék a gyülekezetet… inkább az Ő vágya és törekvése kell kijöjjön belőlünk!
Az egyik imám ez: „Jézus, taníts, hogy úgy lássak, ahogy Te látsz, hogy úgy érezzek, ahogy Te érzel, azért, hogy arra vágyjak, ami Neked igazán fontos!” Ő KELL LEGYEN a hajtó erő mind a mögött, ami a gyülekezetben történik… vagy a gyülekezet gyümölcstelen, unalmas, és hasztalan lesz.
Innen folytatjuk legközelebb…